azt gondoltam volna, hogy alapban örülünk, hogy vége van a szomszédoknak, mit örülünk, hálát adunk az égnek és megpróbáljuk észrevétlenül berugdosni a szőnyeg széle alá a maradékát is, de nem, ugyanaz, ugyanúgy megy most is, csak valami életképek (vagy mi) cím alatt. nagyon erős déja vu érzés, egészen hihetetlen nézni, hogy ugyanaz az elképesztően igénytelen és primitív szarfolyam a mai napig meg tud élni az adóforintokból fenntartott köztévén.
mer’ értéket közvetít, mi?
a radio café, amióta csak létezik, a minősíthetetlenség és élvezhetetlenség határán mozgott mindig, az egyetlen erénye talán (talán!) az a valami rendszertelen mintában és egyre ritkábban fel-felbukkanó egész jó zene volt. (feltételezem, hogy ez mindig akkor sikerült, amikor a nyúlós-nyálas-kínzóan szar brit popot nyomó zenei főszerkesztő éppen nem ért rá.)
pár hete megjelent a délutáni sávban a szélsőközép, aminek egyrészt örültem, hát hiszen délután is lehetett mit hallgatni a mikrofon mögé terelt szerencsétlen zombik helyett, másrészt kezdtem a rádióra is másképpen nézni.
kár volt örülni, most olvasom, hogy megint győzött a középszer, a beszari gyáva tempó, azok, akik semmitől nem rettegnek jobban, mint egy indulatos hangnemben folytatott egyszerű vitától, meg attól, hogy egyszer végre elkezdjenek gondolkodni, és ha nem is jutnak el saját gondolatokig, de legalább a felkínáltakat megértsék. az egyik utolsó műsor a héten a píszíségről, a political correctness-ről szólt. how symbolic!
a szélsőközép egy néha durva indulatokkal és szélsőséges megnyilvánulásokkal terhelt műsor (volt). de fasza műsor. csak így kategorikusan: jó. gondolkodtatott és provokált.
a radio café meg ismét csak bebizonyította magáról, hogy nem csak magától nem képes semmi jót csinálni, de még egy isteni szerencse folytán az ölébe hulott jó műsorral sem képes semmit kezdeni. nem érdemel mást, mint borzalmas pusztulást. élhetetlen faszok.
Tags: médiageci, radio café
sosem gondolnád, de gyermekkorunk vizuális nyomorának terrorjának felelősei, azok az emberek, akik a hetvenes évek kommunista szombatjain a közeli szocialista termelőüzem köszörűivel meg hegesztőtrafóival nekiálltak hatos betonvasból feketére lakkozott polctartókat meg virágállványokat gyártani, most is közöttünk vannak.
épp az imént néztem végig egy ilyen pozdorjalemezre rögzített, szövettel és gombokkal behúzott 1×2 méteres szivacs küzdelmes elkészítését. az eredmény igen csúnya lett, az pedig, hogy az egész merő pazarlás, mert hát tényleg, az egész a szó legszorosabb értelmében semmire sem jó, láthatólag senkit sem érdekelt.
gondolom, ez a kemény mag lehet, akinél apáról fiúra száll ez az olthatatlan szenvedély az épített/vizuális környezet módszeres tönkretétele iránt.
hogy bár picit sem érdekel semmi, ami sporttal kapcsolatos, nem is láttam ezt a nagyszerű adást, de arra azért még én is felfigyeltem, hogy szegény Talmácsi Gábort nagyon utálhatja valaki, ha még a tiszteletére rendezett ünnepséget is Talmageddonnak bírták elnevezni - tekintve ugye a tréfásan belecsempészett idegen szó nem éppen pozitív jelentését. talán rossz a humorérzékem, de szerintem ez csak nagyon beteg vagy még annál is butább emberek szerint vicces.
gyere, Talma, leöljük mindet és a vérükben fürdünk hörögve! órrriási buli lesz!
Tags: médiageci
a faszom kivan már a melóhelyemmel. ma konkrétan egy ebédre sem volt időm. komolyan elmennék már vágódídi béllapátolónak is, csak ne lássak több táblázatot meg szarságot meg táblázatos szarságot.
az megvan, hogy 4:3-as képet 16:9-re szétnyújtó tévén Liptai Klaudia? muahahaha!
If you enjoyed the post, make sure you subscribe to the RSS feed.
© 2008 TypeBased. All Rights Reserved.
Powered by WordPress. Design by 
beleszól