hideg van

tegnap életemben először éreztem hiányát valami navigációs eszköznek, újpest és dunakeszi határvidékein az m0 és a vasút által négyfelé szabdalt területet a félig sötét kora reggelben felfedezni nem az a dolog, amit mégegyszer szívesen megcsinálnék. csak az vigasztalt, hogy navigációs eszközzel sem mentem volna semmire, a gondok ugyanis rögtön a megyeri híd lehajtójánál kezdődtek, az meg még nem szerepel a térképeken.

címet kerestem, naná, a hatezer kis fisz-fasz utcából az egyiket.

na jó, az is vigasztalt, hogy egyszerűen zseniálisan tájékozódom és dacára annak, hogy teljesen ismeretlen volt az egész környék, pontosan időben megjelentem a megbeszélt helyen.

nade hajnali négy órás kelés, uram irgalmazz, a rendes emberek olyankor fekszenek. nyilvánvaló, hogy nem vagyok rendes ember. vagy voltaképpen az lennék, de a cég, amelyiknek dolgozom, eleve nem is számít arra, hogy rendes emberek bárhogyan közénk keveredhetnek, így senkinek nem jut eszébe, hogy ne kérjenek közel lehetetlent. nem tudom, melyik rosszabb.

mindenesetre reggel ötkor már jeget kell kaparni a szélvédőről. mindenki húzza fel a téli gumit.

pénzügyileg amúgy jó nap volt megint, a marchéban reggelire a kollégám hívott meg, a narancslét mellé meg a sorban előttünk álló velem egykorú, szimpatikus (tényleg az!) úriember fizette (ezüst bmw, egyedi rendszámmal). próbáltam szabódni, de biztosított arról, hogy van mit a tejbe aprítania, nem fáj neki egy narancslé. még idejében, 20 éve elhagyta az országot, 19 éves kora óta ausztráliában él. jól.

látványosan irigyeltem és röviden biztosítottam arról, hogy kurvára jól tette, mire azzal vált el tőlünk, hogy szerinte aki a magyarországi helyzetben nem veszi észre a szándékosságot, az vak vagy nagyon hülye. hm.

note to self: ozico, basszus. vagy négyszer bejelentkeztem, de azóta sem voltam, mert mindig közbejött valami.

és megérte hajnalban kelni és 500 kilométert vezetni, mert láttam egy embert, akinek egy panofix műszőrme kucsma volt szorosan a fejére tapadva, de közelebbről kiderült, hogy az a haja és valódi. meg láttam egy másikat, aki ha emígy néztem, akkor egy rendkívül megnyerő és szép arcú fiú volt, ha meg amúgy, akkor egy irtózatosan randa nő. (végül persze fiú.)

Tags: újpest, ausztrália, bécs, dunakeszi, exodus, hajnal, m1, marché, mol, világot lát

e!

azt gondoltam volna, hogy alapban örülünk, hogy vége van a szomszédoknak, mit örülünk, hálát adunk az égnek és megpróbáljuk észrevétlenül berugdosni a szőnyeg széle alá a maradékát is, de nem, ugyanaz, ugyanúgy megy most is, csak valami életképek (vagy mi) cím alatt. nagyon erős déja vu érzés, egészen hihetetlen nézni, hogy ugyanaz az elképesztően igénytelen és primitív szarfolyam a mai napig meg tud élni az adóforintokból fenntartott köztévén.

mer’ értéket közvetít, mi?

Tags: m1, médiageci, tévé

hibát hibára

egy teljesen semmilyen napot is hogy el tud baszni, hogy rohansz, de már budapesten késel, mert ezt a szájbavert várost lehetetlen kiszámítani, aztán az autópálya 82-esnél még állsz is 40 percet szinte egy helyben, mert valaki úgy döntött, hogy az autójából (eredetileg ford tranzit méretűnek tippeltem) leginkább papírgalacsinra emlékeztető, alig két köbméteres fémkupacot csinál az árokban (plusz még a két furgon és egy nyergesvontató teljes összevisszaságban a pálya két sávját teljesen elfoglalva), amíg ott állsz, egy tehetséges versenyző elhúz a két álló sor között, hogy kivágjon a leállósávba az egyik kamion előtt, de elviszi annak az orrát, majd nagy gázzal elmenekül a helyszínről, aztán rögtön utána a 83-asnál újfent két bátor, abból minimum egy totálkár, a motor valahol bent az első ülések alatt, hegyeshalomnál meg egy lángoló kamion. mi!? a!? fasz!? van!? itt!?

a kamiont még akkor is oltották, amikor már hazafelé jöttem, jó napjuk lehetett a tűzoltóknak.

és reménykedhetek, hogy sehol nem készült rólam fotó, mert így természetesen nem tudtam a sebességhatárok betartásával összehozni az alig 3 perces késést.

Tags: balesetek, m1