hát ja

De hadd mondjak el egy történetet Kádárról és Apámról (megj: Nagy Imréről):

1954-ben meglátogatta Kádár Apámat, hogy hálálkodjon azért, amit a kiszabadításáért tett.

Kádár tudta, hogy Apám mint akkori miniszterelnök minden eszközzel sürgette a bebörtönzöttek, az internáltak, a kitelepítettek hazaengedését, rehabilitálását és kártalanítását. Rákosista ellenfelei viszont késleltették, ahol csak tudták, ezt a folyamatot.

Apám ezekkel a szavakkal hárította el Kádár köszönetét: „Ugyan, János! Te talán másként tettél volna a helyemben?”

innen van (de miért van az apám következetesen nagy betűvel?)

Tags: 56, kádár, nagy imre

kultúrember

őszintén remélem, hogy a következő majmot, aki azt írja körül, hogy kultúrember nem rabol ki sírokat, ívbe feszíti az ipari áram.

érezni és érteni vélem a kijelentés igazságtartalmát, magam sem állnék neki koponyákkal focizni, idáig rendben. de ezt a műfelháborodást elég lendületesen zárójelbe teszi a tény, hogy a világ civilizáltabbik felében - főleg a huszadik században - egy kultúrember nem gyilkoltatja le a politikai ellenfeleit és nem küld bitóra százakat, hogy megtoroljon egy embertelen diktatúra ellen vívott szabadságharcot, legfőképpen pedig nem próbálja mindezt úgy beállítani, hogy ez volt az ára annak, hogy egy sokkal súlyosabb megtorlást elkerüljünk.

a tettes kissé elgaloppírozta magát, igaz. de nem tudok másként tekinteni az egészre, mint a természetes igazságérzet ösztönös megnyilvánulására. temessék el a vén rohadékot moszkvában.

Tags: kádár, sírrablás, szoci probléma