az a lenyűgöző ezekben a szerencsétlenekben,
annak ellenére, hogy azért sejtem, hogy törpe minoritás vagyok, kifacsart, beteges ízlésvilággal, akinek a duna tévén éjjel egykor bemutatott iráni független filmek maradnak meg leginkább élményként,
hogy mindig valami olyan audiovizuális műalkotással rukkolnak elő az aktuális kampányukban, amire szerintem normális ember még véletlenül sem pazarol egy hibás packetet, egyetlen, elhaló jelhullámú fél bitet se, én például konkréten akár fizetni is hajlandó volnék azért, hogy soha, semmilyen formában ne kelljen találkoznom ezzel a kalózos szarral.
inkább veszek drágább mosóport is, csak még a tévé se adja le, esedezve kérem, adjanak inkább humoros német vígjátékot (delikát paradoxon) felálló faszú, hirtelenszőke tinédzserekkel, amint célszerűen átalakított dinnyével próbálnak kopulálni. elvégre sírni is muszáj néha, valamin.
és hát ez a páratlan realitásérzék, hogy majd megregulázzák az internetezőket. aztat. mint gumírozott talpú mamuszt húzni az évszázad viharában, hogy ne legyen vizes a lábad. sociedad noble del don quixote.
olyasmi kapcsolatokat ápolhatnak a valósággal, mint Ceausescu elvtárs, aki new yorkba látogatván szilárdan hitte, hogy a sok emeletes Macy’s nagyáruházat csak az ő érkezésének tiszteletére töltötték meg roskadásig áruval, a szürke hétköznapokon - épp, mint odahaza - három üveg romlott sör és egy bulgár import szardíniakonzerv van a polcokon. ahogy azt kell.
Tags: asva, fájlcsere, határtalan hülyeség
beleszól