árvácska
egészen fantasztikus a hangom, olyasmi lehet, mint amikor egy béközepes drukker egyetlen délután végigordít egy egész bajnoksági szezont, levezeti egy hajnalig tartó, decens randalírozással, majd rövid, de cseppet sem pihentető ájult alvás után reggelire két üveg viszkit és három doboz mezítlábas cigit fal.
az egész család lerobbant, de a betegség mindenkinél más és más formában szökken virágba. a fiam például apás lett, néha egy ágyban alszunk, amit szeretek. jó, tulajdonképpen csak ő alszik, én meg ébren figyelem, ahogy forgolódik, rugdos és így betegen úgy vesz levegőt, hogy darth vader szerencsétlen kis szipogó fittyfasz hozzá képest, igazán művészet lenne aludni mellette.
ráadásul ma megint megrendeztük a kertben a világégést kicsiben (levágott ágak, lehullott levelek, sok), és amikor egy másodpercre nem figyeltem, megpróbált egy elgurult parazsat visszatenni a tűzbe. kézzel, naná. jég ilyenkor már nincs a hűtőben, úgyhogy egy ideig egy fagyott virslivel járkált
közben persze mindenki hülye volt, apa is, anya is, mert hogy nem lehet érteni, hogy a parazsat vissza kell tenni a helyére, nem ott van a helye, kívül a tűzön
amíg át nem váltottunk egy célszerűen alkalmazott panthenol-habgombócra.
amúgy kezd olyan lenni, mint a viccbéli gyerek, aki hat éves koráig nem szólalt meg és akkor is csak azt mondta, hogy sós a leves. még mindig alig beszél, ha éhes, akkor gyakran az egész család a hűtő előtt activityzik, hogy mégis mi a fenét akar enni, mert a szavakat igen takarékosan használja, leginkább mutogat és nyög helyettük, ugyanakkor néha olyan mondatok hagyják el a száját, hogy például
- ebben sajnos nincs benzin.
vagy
- apa, fáj, ha köhögsz?
hát, fáj, a picsába.
Tags: dögrovat, gyermeknevelészet
beleszól