számot vet

1.

azért kezdtem el blogolni, hogy legyen néha hová menekülnöm az abszurd elől, ami a hétköznapokban körbevesz. főleg a munkahelyi őrület elől. ezért is nincs tematikus blogom, nehogy már munka után is azzal foglalkozzam, amivel napközben.

ennek mára vége, a hétköznapi abszurd mára úgy elöntött, hogy munka után sem nagyon van időm már ilyesmire, ha hazaérek, be kell pótolnom azt, amivel napközben lemaradtam, majd beesem az ágyba.

a blogoszféra amúgy is önbeporzással működik - ahogy egyre kevesebb időm van blogokat olvasni, úgy egyre kisebb a kedv bennem az írásra. ha valami, hát ez látszik is.

2.

még mindig azt mondom, hogy a magyar blogoszférában egy közepes énblog is jobb, mint egy magát borzasztó komolyan vevő tematikus, még mindig jobb azt olvasni, hogy sikerült egy sütemény, vagy mi az ábra alsóbélatelepen, mint hat nappal ezelőtti tech híreket megrágva, félig megemésztve, huszonhatodik példányban és teljesen feleslegesen visszaböfögve viszontlátni.

de már egy közepes énblogot csinálni sem nagyon van kedvem. két éve még simán írtam volna az olipia végtelen nevetségességéről, arról, hogy mi a fenét keres vitray az rtl híradóban, hogy úgy tűnik, hogy a kerékpárosoknak mostmár kötelező átmenni a piroson, a legbénábbaknak is, hogy a gépjárműből kilógatott bal kar nagyon szánalmas, vagy hogy gyermekeim anyjának görkorijába beledöglött egy egér. hús-vér egér, i mean.

nincs ehhez kedvem és valami azt súgja, hogy ez most nem egy átmeneti kedvtelenség.

3.

mit is mondhatnék egyebet, bocsánatkéréssel tartozom mindenkinek, aki valaha - véletlenül vagy szánt szándékkal - idetévedt és közéletről vagy politikáról volt kénytelen olvasni. arra érdemtelenekről írtam teljesen feleslegesen - erről a témáról az egyetlen értelmes mondat az, hogy minden lehetőséget meg kell ragadni arra, hogy pöcsöt rajzoljunk a szavazólapra.

a jövőben ezt a témát - a fenti mondat kivételével - pénzért sem leszek hajlandó érinteni, de minek is, a magyar közélet gyurcsánytól orbánig, sólyomtól tomcatig, az fővárostól a vidékig, az OCÖ-től a gárdáig egy nagy szarhalom.


kilátások.

a.) lehet teljesen megszüntetni, minek is az a sok felesleges szenvedés
b.) lehet kurva ritkán írni ugyanezt, de az kulturális környezetszennyezés
c.) lehet írni másról vagy másképp, talán, de ez nagyon tág
d.) lehet csinálni helyette középszerű fotoblogot, abból még úgyis kevés van és legalább érdekel
e.) …

Tags: