Snowin’ with Hijinks and Lumpy
Naszóval az úgy volt, hogy tegnap este latyak, aztán szinte egész éjjel hó esett, összesen vagy 15 centi. Meg is maradt úgy egymáson, rétegződve, amitől aztán az embernek olyan Happy Tree Friends-féle gondolatai támadtak reggel hóseprés közben, mindjárt hanyattvágódom, a seprű nyele átszúródik a belemen, az agyamat meg szétkenem a lépcsőn, a szemem a pocsolyába fog gurulni.
A meredek hegyoldal miatt a szokásos narancssárga hókotró sem tudott feljönni, jóval később jött csak valami böhöm nagy traktor, valami John Deere, vagy más ilyesféle valami ráapplikált hótolóval, de az is minek, olyan szar az útburkolat, hogy a toló csak a legritkább esetben ér le az aszfalt közelébe, szóval csak a hó ment ki oldalra, a letaposott, opálos színű latyak az maradt ott, ahová addig is tapadt. Ez meg már tegnap is jó volt, egyes szakaszokon rettegést kifejező arccal markoltam a kormányt, fékeztem egészen a padlólemezig, de ABS, téli gumi, miazmás - az egész szart se ért.
Tags: snapshot
beleszól