Magyar Banánköztársaság
Tegnap téma a Kolorlokálban, Reggeli gyorsban, ma (interjú) a Mokkában Lédi Diana nemzet- és szupravezető. Heil! Közben végig lebegtetett kérdés, hogy kell-e vagy lehet-e ezt komolyan venni.
Az embert lehet és kell, hiszen beteg. Aki nem látja már az első percben, hogy ennek a nőnek igen súlyos személyiségzavarai vannak, az vak. Én is látom, pedig nem vagyok pszichológus. Ahogy viselkedik, ahogy beszél, ahogy minden második szó után nagyokat bólogatva - leesik a feje - keresi magában a megerősítést, tisztára mint valami hospitalizált gyerek, aki az ágyrácsot rázva ringatja transzba magát. Valószínűleg 26 évesen sikerült megteremtenie azt, aminek a nemléte eddig folyamatosan újratermelte benne a hiányt: a rá irányuló figyelmet.
Viszont a jelenség már-már könnyeket csal az ember szemébe. Az az ország, ahol egy ápolásra és kezelésre szoruló beteg ember politikai mozgalmat vezethet, és akadnak még nála is betegebbek, akik nemcsak elfogadják, de fel is néznek rá, nos, az az ország egy vicc. Egy röhej. Kíváncsi lennék, mit gondol a Fidesz a prolikról most, hogy ilyen markánsan megjelentek a politikai jobbon is.
Kitartás! Egyszer csak végük szakad.
Tags: snapshot
beleszól