reggeli kávé
Reggel, felkelés. Segafredo, gőzölt tej, vastag hab, kávéskanál sűrített tej. Lassan kortyolom, nehezen megy az ébredés. Tévé be, hírműsor, másik hírműsor, harmadik hírműsor. Tulajdonképpen nincsen semmi haszna, éjszaka soha nem szokott történni semmi releváns, így jobbára az előző esti híreket ismétlik el. Legfeljebb pár névmást és kötőszót megcserélnek és más fej beszél. Aztán az m1-en reklámblokk és ajánló, a csúcspont a névshowr című jegeces iszony, hagymázas rémálom. Bat disz iz szamting nyú! Ezen a héten talán jó lesz nézni.
Magyar úgynevezett-sztárok Tunéziában. Muhaha. Két embert ismertem fel biztosan: Koós Jánost meg azt a szerencsétlen harcost, aki a VV-s Zsanetthoth (a gellénházai szörpfejő lányth, aztath) tolta korábban. Ritka szép látvány volt. Élő díszletek (tevék, tunézok) között beöltözve (turbán, fez, gimnasztyorka) nyomták a műsort. Persze úgy, ahogy harmadrendű, leértékelt ripacsokhoz illik. Képzelem, ahogy a jobb érzésű tunézok elkerekedett szemmel, némán sikoltoztak befelé, magukba, hogy mi a faszt csinál itt ez a nagy rakás lepukkant szarházi.
Krisztus, irgalmazz! Kyrie eleison! Vasárnap este le fogok ülni a tévé elé.
Hát nemtom. Egyszer már csináltam egy ilyet, de kitöröltem hamar. Nem érzem magamban a késztetést, hogy minden nap, vagy nem minden nap, de legalább rendszeresen. Meg nem mindig tudom átérezni azt, hogy jó, ha ezt más is olvassa.
Tags: snapshot
beleszól