Mostanában kezd megfogalmazódni bennem, hogy mindösszesen kétféle
zenét tudok igazán és állandóan szeretni, pedig igen sokfélét
hallgatok, meghallgatok, elviselek. A többséget vagy soha nem támad
kedvem újra meghallgatni, vagy pár hónap vagy év múlva egyszerűen
kikopik belőlem. Kettő van, amit azóta szeretek (és egyre jobban),
amióta az eszem tudom. A jazz és a brazil/latin.

Nekem a jazz az intellektusról szól (persze a fekete
zenészekéről, nem máséról), a brazil meg arról, hogy a nőknek milyen
pompás kerek a seggük és csak rázzák, csak rázzák. Na igen, az egyszerű
dolgokat szeretem.

Tags: